a mi Kübelünk története 3.rész - "The Thing" 1974

2007. nyarán egyszer rászántunk magunkat, és elkezdtük szétszedni a Kübelt. A német mekkmesterek hihetetlen munkát végeztek.... Három rétegű padlólemez, sziloplasztos "hegesztés" több helyen, és természetesen elég sok helyen teljesen elfogyott a lemez (mikor elhoztuk a tulaj azt mondta,hogy átment volna így a műszakin Németországban....) Ekkor már látszott, hogy nem csak egy kis foltozgatásról lesz szó,hanem teljes felújítás szükséges.
A motort kiszedtük, a kasznit leemeltük az alvázról , így már készen állt a Kübel a restaurálásra.

Pár kép elrettentésül:

 minőségi padlólemez javítás....

 a hírhedt szendvics-padlólemez,amit csak vésővel sikerült lefejteni az alvázgerendáról

 szép nagy foltok....

a mi Kübelünk története 2. rész- "The Thing" 1974

A képeket látva nagyon megörültem, mivel addigra már utánanéztem a típus változatainak, és egyből megállapítottam,hogy ez egy ritka civil modell, ráadásul mexikói gyártmány, amit csak a tengerentúlon forgalmaztak. Győzködtem a szülőket,hogy vegyük meg, mert ez nem éppen tucatmodell, végül úgy döntött a kupaktanács, hogy 1000 euro nem olyan nagy összeg, ennyiből legyen egy buliautónk :-)

2006. okt. 31-én útnak indultunk Németországba, Wuppertal mellé. Másnap sikeresen megérkeztünk, ám amikor megláttuk az autót, igencsak elkeseredtünk. Padlólemez,küszöbök,szélvédőkeret kuka, sárvédők rozsdásak, a ponyva és az oldalablakok is cserések.... Viszont nagyrészt még eredeti a fényezés, gyári matricák mindenhol megvannak, gyári bukócső van benne, motor is még az eredeti. Túllépve a kezdeti elkeseredettségen, úgy döntöttünk ,hogy ha már idáig eljöttünk,ne menjünk haza üres utánfutóval, vegyük meg némi alku után, így 800 euróért sikerült szert tennünk egy kupac rozsdára :-)

Hazaérkezésünk után a család női tagjai kis híján szívrohamot kaptak a Kübel látványától, és az első reakció az volt,hogy "egy ilyen roncsért képesek voltatok ennyi pénzt adni, lesz ebből autó egyáltalán? ".
Sajnos otthon nem volt hely az autónak, így az egyik barátunk garázsába került, és egy évre feledésbe merült a felújítás.

folyt.köv...

pár kép a hazahozatal utáni állapotról:

a mi Kübelünk története - "The Thing" 1974

Kis városunkban ismerősi körben már 20 éve vannak/voltak Kübelek, így kisebb koromban mindig érdekeltek ezek a gépek. Elérkezett 2006, és egyre többször került szóba,hogy kellene nekünk is egy Typ 181-es,amolyan buliautónak :-). 2006.október 13-án (pénteken) csörgött apám telefonja, az egyik barátunk volt az,hogy talált egy Kübelt az egyik veterános újságban 1000 Euróért. Megkaptuk a tel.számot és pár infót, ami a hirdetésben szerepelt, és felhívtuk az eladót, aki elmondta,hogy az autó napi használatban van, másfél éve volt a kaszni rendbe rakva, és bár decemberig van műszakija, de gond nélkül megcsináltatják. Ezeket hallva kezdtünk örülni, de mint később kiderült,ez korai volt :-). Az egyik eldugottabb német használtautós oldalon is meg volt hirdetve a gép, ott volt róla pár kép, ezek:

A typ 181 története

 Egy kis történeti áttekintés, saját szerzemény.

A nyugatnémet hadseregnél a '60-as évek végén hiány keletkezett a katonai személyautók terén, mivel az addig használt kétütemű járművek (pl. DKW Munga) gyártásával leálltak.

A hadsereg olyan gyártót keresett, amelyiknek volt már tapasztalata a katonai személyautók gyártásában. A választás végül a Volkswagen gyárra esett. A Wolfsburgiak a Bogár alapjaira gondoltak építeni egy viszonylag jó terepjáró képességekkel rendelkező úgynevezett "többfunkciós" járművet. A tervezet alapja a a II. világháborúban használt legendás Kübelwagen volt. 1969 Szeptemberében,Frankfurtban a Nemzetközi Autókiállításon (IAA) mint katonai jármű mutatkozott be a VW Typ 181, ám nemsokkal a gyártás kezdete után a nagy érdeklődésre való tekintettel civil változatot is piacra dobtak belőle. A Kübel továbbá a hadseregen kívül a katasztrófavédelemnél, és a határőrségnél is szolgálatban volt. Az autó Németországban "Kurierwagen"- futárautó, és "Kübel"-vödör néven vált ismertté. Angol piacra is készült belőle mind katonai, mind civil verzió "Trekker" néven, ez a Typ 182 (jobb kormányos változat) . Formájában részben megőrizte az eredeti Kübelwagen vonalait, csak egy kicsit modernebb, illetve nehezebb lett.
A doboz formájú , nyitott, négyajtós karosszéria megfelelt a felhasználási elvárásoknak, és ezen időszak stílusának. Így kialakult a Typ 181-es végeleges formája.
Ezt a karosszériát egy központi csővázas alvázra helyezték ,amit a Typ 14-es Karmann Ghia-tól kölcsönöztek. A karosszéria kialakításánál fontos szerepe volt a megerősített küszöbnek is, ez adta a karosszéria merevítését. A Typ 181 szerkezetileg a már több típusnál is jól bevált egységeket tartalmazta: az 1,5 liter hengerűrtartalmú,44 lóerős, léghűtéses 4 hengeres boxermotort, a kormányművet, a műszereket, és a 40 literes üzemanyagtartályt mind a Bogártól "örökölte". Kezdetben az erőátvitelt az előtéthajtásos,olajos rendszerű féltengelyekkel felszerelt , a T1-es Transportertől átvett négysebességes váltó jelentette.Ezáltal sokkal nagyobb hasmagassága lett az autónak, de jelentkezett pár hátrányos tulajdonság is: csökkent a végsebesség (110 km/h), illetve jelentősen nőtt az üzemanyag fogyasztás. Az autón négy dobfék biztosította a megfelelő fékerőt, a kerekek 165 R 15 méretűek voltak.
Az időjárás elleni védelem érdekében az autót PVC-ből készült vízhatlan ponyvával, és átlátszó,vastag műanyagfóliából készült oldalablakokkal szerelték fel. Az első szélvédő lehajtható, és a csomagtérfedélre lehet rögzíteni.A fűtést egy benzinkályhával (állófűtéssel) oldották meg, amit a csomagtérben helyeztek el. Az autó ülései strapabíró műbőrrel lettek bevonva, és az elsők két fokozatban állíthatók. A hátsók osztottan és egyben is ledönthetők, így terjedelmes raktér nyerhető.
1970-ben megjelent az 1,6 literes, 44 lóerős motor is , és a váltón is változtattak, mégpedig a sebesség növelése érdekében megváltoztatták az áttételeket, így a végsebesség 115 km/h-ra nőtt.
Nagyobb változások az 1973-as modellévben jelentkeztek: az 1,6 literes motor teljesítményét 48 lóerőre növelték, az olajos rendszerű féltengelyeket pedig úgynevezett "száraz" féltengelyekre cserélték (1302/1303-as Bogár technikája). Ez az erőátviteli megoldás tulajdonképpen a Bogár és Transporter váltók "keveréke" lett. A kerekek méretén is módosítottak, 168 R 15-ről 185 R 14-re. A karosszérián is történt egy kis változás; a motor hűtéséhez kellő friss levegő biztosításához felhelyeztek mindkét oldalra úgynevezett légterelő dobozokat, hogy a motor ne szívja be a már távozott kipufogógázokat. A katonai járművek nagy részét nem szerelték fel ezzel, mivel ezek a modellek drágábbak voltak. A Kübel civil változatának fűtését attől kezdve nem állófűtéssel oldották meg, hanem a Bogártól átvett , a kipufogócsövekre szerelt fűtésdobok által termelt meleg levegőt vezették vissza az utastérbe. Értékét tekintve a Kübel a a harmadik magas színvonalú nyitott léghűtéses VW a Bogár és a Karmann Ghia után. A Kübel új ára 8500 DM volt, és tegyük hozzá, hogy ezért az árért a vásárló csak egy spártai, szinte semmi extrával nem rendelkező kabriót kapott.

Néhány gyártási adat: a Kübel gyártását 1968-ban 16 prototípussal kezdték a wolfsburgi üzemben, itt 1974-ig folyt a gyártás, és összesen 57.574 Kübel készült. Eztuán a VW hannoveri gyárában folytatódott a termelés, és 1975-ig további 10.629 jármű hagyta el a gyártósort. Az utolsó anyaországi üzem 1978-ig Emdenben működött, ahonnan összesen 2.323 autó hagyta el a szerelőszalagot.
Mexikóban és Amerikában más volt a helyzet; 1970-ben és '71-ben még Németországból az alkatrészeket készen szállították át a tengerentúlra, majd ott az olcsó munkaerő segítségével rakták össze az autókat. 1972-től azonban a gyártás teljes egészében Mexikóban folyt, az autón az amerikai szabályok miatt kellett pár változtatást eszközölni, mint pl. a hátsó lámpák, amiket az 1303-as Bogár lámpáira cseréltek ("elefánttalp"). Elöl, a tengerentúli modelleket az amerikai szabályozások miatt nagyobb indexel szerelték. Az itt gyártott amerikai piacra szánt Kübelek "The Thing" - "Az Izé" néven váltak ismertté, míg a mexikói példányok a "Safari" nevet kapták. Amerikában ekkortájt új biztonsági elvárások jelentek meg az autók törésbiztonsága terén, amit a "The Thing" nem tudott teljesíteni,ezért a Kübeleket csak 1975-ig lehetett kapni az országban. Ezek után a vásárlások száma nagyon visszaesett, de ennek ellenére a gyártás tovább folyt 1980-ig Mexikóban, a pueblai gyárban, 1980-ban mindössze csak 695 jármű gurult le a szalagról. Az utolsó gyártási folyamat végén, összesen 64.254 jármű elkészülte után a termelés leállt.

1968 és 1980 között összesen 140.768 Kübel hagyta el a gyárak futószalagjait, és ezzel a Volkswagen jóval túlszárnyalta az eredeti elképzeléseit.

Indulás

A mai napon útjára indítom ezt a blogot azzal a szándékkal,hogy segítsem azokat akik Typ 181-et terveznek venni, vagy esetleg már van nekik és még többet szeretnének tudni a típusról, vagy egész egyszerűen csak szeretik a léghűtéses VW-k közül ezt a ritka típust :-)

Elsőként egy modelltörténeti áttekintést fogok írni, majd bemutatom a saját Kübelünket, aztán pedig leírom,hogy mik a típushibák,vásárlásnál mire kell figyelni.